A hatóságok azonban elszámították magukat, nem gondoltak a magyar és a román lakosok tömeges és elszánt tiltakozására. [...]
Ceausescu vasárnap még úgy gondolta, hogy utasítására a fegyveres erők könnyuszerrel letörnek minden megmozdulást, s hétfőn háromnapos hivatalos útra utazhat, Iránba. December 18-19-20-án igen eltérő, s egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot a nemzetközi sajtóban...
http://www.historia.hu/archivum/2000/0004karpati.htm
Húsz éve annak, hogy kitört a felkelés Kelet-Európa legvisszataszítóbb diktatúrája, Nicolae Ceausescu romániai rezsimje ellen. A történelmi események Tőkés László magyar református lelkész temesvári házánál kezdődtek.
...
A viharos gyorsaságú kelet-európai változások elszántabbá tették az embereket Ceausescu Romániájában is. Bízva abban, hogy már nem lehet visszatuszkolni a kiszabadult szellemet a palackból, a Tőkés mellett kiálló temesváriak nem rettentek vissza. A tiltakozások december 15-én kezdődtek és azok intenzitásának erősödése miatt december 17-én döntött a vezetés a katonaság bevetése mellett. A magyar és román demonstrálók közül majd hetvenen életüket veszítették, a sebesültek száma pedig megközelítette a kétszázat.
Bár a romániai tömegtájékoztatás próbálta elhallgatni a történteket, a világ viszonylag gyorsan tudomást szerzett az eseményekről. Ceausescu úgy gondolta, hogy a mészárlással sikerült úrrá lenni az eseményeken és elutazott azon kevés országok egyikébe, ahol még hajlandóak voltak fogadni: Iránba. Távolléte alatt Temesváron nem csak hogy folytatódtak a tüntetések, hanem a tömeg folyamatosan nőtt. Emberei eközben - mintha mi sem történt volna - sulykolták tovább az évtizedek óta betanult szöveget. A budapesti román nagykövet az akkori magyar külügyminiszternek, Horn Gyulának például azt találta mondani, hogy "az emberi és vallási jogok kérdését sehol a világon nem sikerült olyan jól megoldani, mint Romániában". A leginkább érintettek, a romániai polgárok ezt másképpen gondolták és meglehetősen egyértelműen fejezték ki véleményüket immár magának a diktátornak is. A hazatérő Ceausescu ugyanis azzal remélt erőt demonstrálni, hogy Bukarestbe tömeggyűlést hivatott össze. A temesvári tüntetésekből erőt merítő emberek azonban támogató jelszavak skandálása helyett kifütyülték a láthatóan elbizonytalanodott diktátort. A végjáték megkezdődött. ...
A délelőtti gyűlés délutánra már általános tüntetéssé vált. Új lendületet kaptak a demonstrálók Temesváron is. A tiltakozások pedig más romániai városokra is átterjedtek. A televízióban még próbálták menteni a menthetőt: terrorista bandákról beszéltek és arra szólították fel az embereket, hogy az ország "területi épségének és integritásának érdekében (...) hozzanak létre védelmi csoportokat és szálljanak szembe mindazokkal, akik a rend megbontására törekszenek". A kommunista párt szócsövére ekkor azonban vélhetően már a párttagok közül sem sokan hallgattak. A hadsereg átállt a felkelők oldalára, csak a titkosszolgálat, a Securitate emberei védték azt, ami a diktatúrából még megmaradt. Fordulatot jelentett az eseményekben, hogy december 22-én dél körül a felkelők elfoglalták a televízió épületét, ahonnan ezután már nem Ceausescu közleményeit ismerhették meg az emberek, hanem a legfrissebb fejleményeket. Amelyek közül a legfontosabbat az egyik legismertebb ellenzéki, a költő Mircea Dinescu jelentette be: a magát előszeretettel Conducatornak, azaz "vezető"-nek nevező Ceausescu helikopterrel elmenekült. ...
A következő egy-két nap a diktátor és legalább annyira gyűlölt felesége, Elena utáni hajtóvadászattal telt el. Románia mellett Magyarország is eufóriában úszott. A budapesti román nagykövetség előtt demonstrálók a diktátor elmenekülésének hírére spontán felvonulást rendeztek a Thököly úttól a Rákóczi úton és a Kossuth Lajos utcán keresztül a Március 15. térig. A Vöröskereszthez és más segélyszervezetekhez özönlöttek az élelmiszer-, és ruházati adományokkal felpakolt emberek. Karácsony első napján pedig - miközben Tőkés László Szilágymenyőn tartott ünnepi istentiszteletet - vélhetően egy egész ország ült ott a televízió előtt, amikor bemutatták az időközben elfogott Ceausescu-házaspár perét és a kivégzésük utáni pillanatokat.Szerző: Vas Balázs
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=581254
És 20 év mulva:Emlékezzünk Daczi Zsoltra is.(1969-2007)
Szeretnél saját DOMAINt ingyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése